Na és az ígért vásárlási tanácsadó.
Tehát akkor a következőkben nagy vonalakban felsorolom, hogy szerintem(!!!) milyen szempontokat érdemes szem előtt tartani, ha valaki úgy dönt, hogy nehezen összekuporgatott pénze egy részét Simson Star megvételébe öli.
Kezdem ott, hogy mindenekelőtt határoljuk jól körül, mit is szeretnénk venni. Mindenkinek el kell döntenie először is, hogy mennyire terjed az ideje, türelme, munkabírása, mennyire a szakértelme, és persze mit enged meg számára a pénztárcája… Nyilván jó lenne megvenni egy gyári állapotú Start 150.000-ért, de ha nincs rá keret, akkor nem megy. Viszont nem mindenki képes arra, hogy egy halom alkatrészről első ránézésre megmondja, lehet-e még épkézláb Simson Start építeni belőle, tehát különösképpen a típussal vagy pláne a motorszereléssel még csak most ismerkedőknek nem tanácsolom, hogy részben vagy egészen szétszerelt Star megvételére adja a fejét. Azt is el kell dönteni, hogy mi a szándékunk a motorral, miután megvettük: azonnal motorozni akarunk vele, minél hosszabb ideig, egy darabig szeretnénk használni, de aztán felújítjuk, vagy eleve azzal a szándékkal vesszük meg a gépet, hogy rögtön felújítsuk. Az első kategória a legnehezebb: relatíve olcsón kifogni egy olyan motort, amelyiket megbízhatóan és szakszerűen újítottak fel (gyári állapotúról nem érdemes álmodozni, mert kevés van belőle és nagyon drága), és még megfelelően is néz ki, a második már könnyebb (olyan gépet fogni, amelyik ideig-óráig elmegy alattunk), a harmadik pedig pláne egyszerű, mert a legtöbb Start, hacsak szét nem vágták flexszel, újra lehet építeni, csak persze nem mindegy, mennyi pénzből. Az első kategória vásárlóinak továbbá azt is el kell dönteniük, hogy mennyire számít nekik a külső: ragaszkodnak-e ahhoz, hogy abszolút úgy nézzen ki a gép, ahogy a gyárból kijött (vagyis restaurált legyen a motor) , néhány apró eltérést megengednek, avagy mindegy, mi minden van rajta, csak csillogjon-villogjon (és persze menjen). E három szempont között a motorok áraiban sokszor nem is látszik nagy különbség: egy abszolút típusidegen alkatrészekkel telitűzdelt, de amúgy pöpec állapotú motorért sokszor ugyanannyit akar kapni a gazdája, mint az, aki a járgányt kifogástalanul a gyári állapotba hozta.
A legtöbben ma már interneten nézzük ki vásárlás előtt, milyen lehetséges jelöltek jöhetnek szóba. Egy internetes hirdetés sokat elárul. A fotózáshoz megfelelően előkészített motor (minimum annyi, hogy valaki kitolja az udvarra, szabad területre), a jó fényviszonyok között készült részletgazdag, jól elemezhető képek mindig bizalomgerjesztőbbek, mint az, ha valaki egy sötét sufni sarkában, félig letakart motorról készít néhány elmosódott, alig felismerhető képet, sokszor egyszerűen (horribile dictu!) mobiltelefonnal. További képek firtatására vonatkozó kérdéseinket pedig lerázzák egy „csak ennyi kép van” felszólalással. Az ilyet azonnal el kell felejteni. A XXI. században élünk, a 10-15 megapixeles digitális fényképezőgépek korában: aki internetre tesz fel hirdetést, az rendelkezzen a megfelelő háttértechnológiával is, illetve elégítse ki a potenciális vevőjelöltek kíváncsiságát. Persze, egy 75 éves bácsi eladótól nehezen lehet elvárni a digitális fényképezőgépet (bár sokan az idősek közül meglepő módon együtt haladnak a korral), de nekik általában úgyis egy fiatalabb családtagjuk intézi ezeket az ügyeket, tehát meg lehetNE oldani a dolgot, ha akarNÁK. Ha tehát ettől elzárkóznak, az gyanús, vagyis ne erőltessük tovább a vásárlást mi se.
Ha a képek felkeltik az érdeklődésünket, lépjünk kapcsolatba az eladóval. Alaposan járjuk körül a motort képzeletben. Elsősorban arra kérdezzünk rá, épek és jól felismerhetők-e az azonosító számai (alvázszám, motorszám), megvan-e a gyári adattábla (az ülés alatt). Ha ezekre negatív választ kapunk, azonnal függesszük fel a tárgyalást: sosem tudhatjuk, mikor állít meg minket a rendőr ellenőrzésre (igen, kismotorral is!), és akár még az is előfordulhat, hogy az egyedi azonosító jelek hiánya vagy olvashatatlansága miatt mi szorulunk. Ráadásul a felelősségbiztosítást is az alvázszámra kell megkötni. Kérdezősködjünk a motor előélete felől. Általánosságban elmondható, hogy jobb, ha a motornak bizonyítottan csak egy (vagy legföljebb két) tulajdonosa volt, és tőle magától vesszük meg a gépet. Még jobb, ha esetleg az egykori forgalmi engedélye, vagy pláne az eredeti számlája, jótállási füzete is megvan, bár ez ritkaság. Kérdezzük meg, mennyit és mire használta, hol tárolta, karbantartotta-e, akár saját kezűleg, akár más révén (általában mindenki azt hazudja, hogy igen, de ez utólag úgyis kiderül). Kérdezzük meg, tud-e a motor valamilyen működési zavaráról, hibájáról, hiányosságáról (az őszinte eladó bevallja ezt is). Kérdezősködjünk, milyen személyes véleménye van a motorról; bizalomgerjesztőbb, ha valaki azt mondja: én sosem mentem vele 50-nél gyorsabban, nem tudom, mennyi a végsebessége, de engem még mindig mindenhonnan hazahozott, mint ha azzal dicsekszik, hogy 70-nel tépte a fülét az országúton, és erdei ralitúrákat rendezett vele, mégsem állt meg… Azt sem árt megkérdezni, miért döntött az eladás mellett (bizalomgerjesztőbb, ha valaki azt mondja: nem bír már motorozni, nincs rá ideje, és sajnálja kidobni vagy hagyni, hogy szétrohadjon, mint az, hogy megunta vagy „kell a zsé”). Figyeljük, milyen stílusban ír az eladó. Ha szépen, szabatosan fejezi ki magát, érthetően, magyarosan ír, egyszóval törekszik arra, hogy az érdeklődőben bizalmat gerjesszen, valamint maradéktalanul és kielégítően megválaszolja a kérdéseit, az jobb, mint ha pár szóban, összevissza csapongva odafirkant valamit válaszul, amitől nem lesz okosabb, és ilyeneket mond, hogy „figyejj má, gyere ide és nézd meg magad”. Nagy az esélye, hogy egy szélhámosságra hajlamos egyénnel állunk szemben.
Ha mindezen szempontok megerősítették vásárlási szándékunkat, következhet a helyszínre utazás. Természetesen ha ez messzebbre esik tőlünk, célszerű mindjárt úgy készülni, hogy ha a szándék végleges megerősítést nyer, tehát a megvétel mellett döntünk, akkor mindjárt el is vihessük a motort. Persze ha valaki megteheti, célszerűbb inkább előbb csak úgy „kötetlenül” felmérni a terepet! Nem kell megijedni, ha egy nekünk tetsző motor akár 50-100 km-re van tőlünk, egy jól sikerült vásár megéri azt a pénzt, amit ráköltünk, főleg, ha a közelben csak vacakabb motort tudtunk volna megvenni. Feltétlenül vigyünk magunkkal okmányokat és kitöltetlen adásvételi szerződést, két példányban, és azt semmiképpen se mulasszuk el kitölteni.
ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉS KÖTÉSE NÉLKÜL NE VÁSÁROLJUNK JÁRMŰVET!
Tekintsük meg a Simsont, és közben beszélgessünk az eladóval. Igyekezzünk meggyőződni arról, hogy jól térképeztük-e fel őt a levélváltás során, illetve valós információkat adott-e a motorról. Kezdjük mi magunk is rögtön azon, hogy az alvázszámot, motorszámot, adattáblát ellenőrizzük, hogy minden stimmel-e (bár biztosan mindenki tudja, de azért elmondom, hogy az adattáblán ugyanannak a számnak kell beütve lennie, mint amelyik balról mellette az alvázban van. Ha akár az egyiken, akár a másikon, akár a motorszámon láthatóan erőszakos beavatkozás nyomait fedezzük fel, az adattábla az elmondottak ellenére hiányozna, pláne, ha még az eladó hímezne-hámozna ezekkel kapcsolatban, köszönjük meg a lehetőséget, és távozzunk. Ha mindent rendben találtunk, akkor viszont járjuk körbe a motort, és szemrevételezzük.
A külső azonnal sok mindent elárul. Ha a jármű fényezése kifakult, a küllők rozsdásak, a kipufogó horpadt, a lengéscsillapító burkolatai széttöredeztek vagy legalábbis megrepedtek, az üléshuzat szakadt, akkor a motor állandóan vagy legalábbis nagyon sokat állt a napon, esőben, szabad ég alatt, illetve sokat használták mostoha körülmények között. Ha még többé-kevésbé eredeti állapotú, de szép külsővel rendelkezik, akkor jó eséllyel garázsban tartották. Ha nagyon poros (ezt könnyű észrevenni, még ha előzőleg le is takarították), akkor nyilván már régóta nem használták.
Nézzünk be a motor alá, pásztázzuk végig a hengert, hengerfejet, oldalfedeleket. Ha sűrű olajiszap van rajta, vagy úgy általában véve olajos, akkor a motor jó eséllyel folyatja az olajat, vagy a tömítésnél, vagy valamelyik szimeringnél. Ha a henger, hengerfej is olajos, akkor valószínű, hogy a lendkerékmágnes alatt lévő szimering vagy tömítés ereszt át, és a hűtőventilátor a levegővel együtt felveri az olajat a hengerre. Ez, ha a motort azonnali vagy rövid időn belüli felújításra vesszük, nem gond, de ha használni kívánjuk, állandóan takaríthatjuk majd az olajat a motorról, meg persze töltögethetjük után a hajtóműtérben. Nézzük át a motort, magát a tömböt, a fedeleket, a ventilátor rácsát, nem látunk-e rajta kívülről repedést, vagy annak javított (hegesztett) nyomát. Nézzük meg a gyertya környékét, nincs-e perselyezve a hengerfej (ezt akármilyen tökéletesen is csinálják meg, olyan nem lesz, mint az eredeti, így itt a persely mellett a dugattyú mindenképpen kinyomja az összesűrített anyag egy részét, szóval a javított hengerfejeket jobb elkerülni). Figyeljük, nincs-e menetjavító a kipufogócsonkon (ha van egy toldat a henger és a kipufogó hollandi anyája közt, akkor a kipufogócsonk menete már le van nyalva, vagyis a henger értéktelen). Nézzünk körül a berúgókar tengelyének „háza táján” is, nincs-e véletlenül fölhegesztve a helyére… Ezt követően vegyük le az oldallemezeket, nézzük meg a porlasztót és környékét. Ha nagyon dzsuvás, akkor valószínűleg túl magas a benzinszint, tehát sokat kap a motor, vagyis számíthatunk rá, hogy nem fog úgy menni, ahogy kellene, és esetleg a kipufogó is meglehetősen el van dugulva, ha ilyen állapotban sokat használták előzőleg a gépet. Ez persze megint csak azoknak probléma elsősorban, akik használatra vennének motort. Ezek után nézzük át az alvázat, nincs-e valami elhajolva, eltörve, elgörbülve, nem találunk-e javítási, hegesztési nyomot. Főleg a lábtartók tövét érdemes nézni, azt szokták a legtöbbször ocsmány módon visszagányolni (a szakszerűen készített újrahegesztést laikus nem veszi észre). Nézzük meg, nincs-e agyonfúrkodva a lámpaház, az első és a hátsó sárhányó alja, nem eszi-e utóbbiakat, a lengővillákat, az első görbe tartót belülről a rozsda. Nézzük meg, egy síkban állnak-e a kerekek, nincs-e „X-láb-effektusa” a járműnek. Húzogassuk meg jobbra-balra a lengővillákat, nincs-e kotyogásuk. Nyomjuk le párszor előbb az első, majd a hátsó felét a járműnek, figyeljük, hogyan működnek a lengéscsillapítók (valószínűleg sehogy, illetve nyöszörögni fognak); középtájon mozgassuk meg a lengéscsillapítókat, nézzük meg, hogy az alsó és felső rész nem zár-e be szöget egymással (ebben az esetben elkopott a dugattyúrúd vezetőperselye, így a teleszkópokat hamarosan javítani vagy cserélni kell). Nézzük meg egyenként a kerekeket, nem látunk-e kitört küllőket, pörgessük meg őket egyenként, nincs-e bennük súlyos deformáció, nyolcas, ellipszisforma stb. Ugyanígy szemrevételezzük a gumikat is, használhatók-e, vagy azonnali lecserélésükkel kell számolni. A hátsó kerék megpörgetésekor figyeljünk arra is, hogy egyenletes, finoman, de telten, „zsírosan” zizegő lánchangot hallunk-e, ahogy kell, avagy gyanús, zakatoló, kattogó hangok jönnek a láncburkolat alól – ez esetben valószínű, hogy a lánc megnyúlt, eltörtek a görgők , illetve a lánckerekek is erősen kopottak (mindez már gyanút ébreszthet az irányban is, hogy esetleg elmaradt a kötelező karbantartás: ellenőrzések, lánckenések). Nézzük meg, egyenes-e a kormány, nincs-e elhajolva, letörve rajta valami, illetve egyéb sérülési jelek nem utalnak-e arra, hogy buktak a járművel. Nyissuk fel az ülés fedelét, nézzük meg, milyen állapotban van a fenéklemez: a törött, rozsdás üléslemez, a szakadt műbőr, a „széts…elt” szivacs a kíméletlen használatra utal. Nézzük meg még azt is, hogy a jármű stabilan áll-e az állványon (sztenderen). Ép, óvatosan használt állvány esetén a motor szilárdan áll, nem billeg, a hátsó kereke ilyenkor a levegőben van. Ellenkező esetben az állvány is elkopott, illetve a tartórésze elhajolt, így a javításával kell számolni.
Ezek után nézzük meg a kezelőszerveket. Forgassuk el ide-oda a kormányt (a véghelyzetekben ütköznie kell! ha szabadon elforgatható, amíg a bovdenek, vezetékek engedik, akkor elhajoltak vagy letörtek a véghatároló ütközői), hogy nincs-e holtjátéka, kotyogása, nem szorul vagy kattog-e. Ellenőrizzük a az első- és hátsóféket, a kuplungot, a gáz- és szívatókar szabad működését, nem szorulnak-e a bovdenek vagy nincs-e egyéb zűr. Nézzük végig külsőleg a bovdeneket, nem sérültek-e (az ilyen réseken behatol a víz, és megrozsdásodik a bovdenhuzal, amitől nagyon nehezen mozog a helyén, és balesetveszélyt idézhet elő), valamint azt, hogy a kívülről látható vezetékkötegek nincsenek-e elvagdosva, átkötözve, összetoldva stb.
Ha a jármű üzemképes, most indítsuk be a motort. (Hallgassuk meg a tulajdonos instrukcióit, hogy ő hogyan szokta indítania.) Jó állapotú Starnak hidegen legföljebb (!!) 4-5 rúgásra, melegen elsőre indulnia kell; ha ennél többször szükséges rugdosni, vagy pláne úgy kell betolni, ott komoly disznóság van, és ha megvesszük a gépet, számoljunk vele, hogy az első feladatunk ennek elhárítása lesz. Melegítsük egy kicsit a motort, és figyeljük a működését. Hallgassuk, nincs-e csörgés, vagy bármilyen rendellenes zörej, szép, egészséges, telt, duruzsoló hangja van-e a motornak? Figyeljük a gázreakciót; fél-egy perc melegítés után már álló helyzetben is bemelegszik annyira a motor, hogy nem fulákolhat, ha finom csuklómozdulatokkal rá-ráhúzzuk a gázt. Ha hörög, tüsszög, nem fogadja a gázt, a porlasztó és/vagy a gyújtás alapos felülvizsgálásával kell számolni. Ellenőrizzük, megfelelően működik-e minden világítóberendezés: fényszóró/tompított, kilométeróra-világítás, féklámpa, helyzetjelző lámpa, fénykürt. (Ha esetleg akkumulátor is van a motoron, akkor az üresjárásjelzőt, kürtöt, parkírozó lámpát is ellenőrizzük, ha netán index is van, természetesen azt is.) Ezután menjünk egy kört a motorral, figyeljük, milyen érzés vezetni: nem imbolyog vagy ráz-e menet közben a gép, nem jönnek-e rendellenes felütések a kerekek felől, vagy nem hallunk-e bármilyen gyanús hangot. Figyeljük, könnyen veszi-e a sebességeket, nem csörög-zörög-e a váltómű, élénken reagál-e a motor a gázadásokra, megfelelően gyorsul-e a járgány, „érezni-e benne az erőt”. Természetesen menet közben is fokozottan figyeljünk a kezelőszervek helyes működésére, különös tekintettel a fékek hatékonyságára, illetve a vezetési élmény összbenyomására. Igyekezzünk minél jobban feltérképezni a jármű viselkedését, „személyiségét”.
Végezetül még egyszer alaposan nézzük át, járjuk körbe a motort, és ha ismételten mindenben kedvezőnek találtuk, vagy legalábbis a mérleg a pozitív tényezők irányába billen a negatívumok ellenében, akkor vigyük kenyértörésre a dolgot, és intézzük el a formaságokat.
Remélem, tudtam segíteni. Igyekeztem minden részletre kitérni, de nyilván nem lehettem teljesen alapos. Akinek esetleg saját ötlete van, amit én nem mondtam, nyugodtan egészítse ki ezt a felsorolást, illetve ha valaki olyasvalamivel kapcsolatban szeretne felvilágosítást kapni, amit itt nem említettem meg, kérdezzen rá bátran.
Mindenkinek jó vásárlást és az efölötti megelégedettség örömérzetét kívánom. :)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Meg kéne menteni valahogy!
